|
 Kerteskő „Kerteskuv” neve már a bakonybéli bencés monostor Szent István általi, 1018-as alapítólevelében is szerepel. Majd ezer éves lábnyomokra léphet az, aki felmászik a Kertes-kő, vagy az Oltár-kő sziklatömbjének tetejére, ezek szolgáltak ugyanis áldozóhelyül a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben rejtőzködő, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak.
Az egykor még sík térszínen kanyargó Gerence-patak medre a terület folyamatos emelkedése során vágódott be a szurdokot felépítő mészkőbe a víz által szállított hordalék koptató hatásának következtében. Így alakult ki az a mintegy 300 m hosszú, 17-50 m széles, nyugat-keleti  irányú patakvölgy, melyet északról és délről 30-40 m magas sziklafalak határolnak.
A hatalmas sziklák közé csak néha hatol be a fény, kopár felszínüket ritka moha- és páfrányfajok színezik a sűrű lombokhoz hasonlóan zöldre. A sziklák oldalában számtalan egykor élt élőlény megkövült maradványait fedezhetjük fel, és gyönyörködhetünk a Judit-forrás ma is épülő mésztufa gátsorában, amelyen apró vízesésekkel, zuhatagokkal szalad a mélybe a forrás vize mintegy 40 méteres magasságból.
A mederben ember nagyságú kövek tanuskodnak az idő múlásáról, a mészkő pusztulásáról, valamint kidőlt fák mutatják a víz hatalmas erejét, ami nagy esőzésekkor vagy hóolvadás idején ma is vadul hömpölyög a meredek falú völgyben, magával ragadva minden mozdíthatót.
 |
